Előkép-hang elő-szavak
Mindig a múltról írtam,
már párszor láttad,
mondtam is neked,
úgy döntöttem változtatok.
Elveszek,
mert elmerengek a mostban.
A verseim képszerűek,
mozaik szösszenetek,
kirakós darabok,
képeket leírva születnek,
a sokszor megindító gondolatok.
Eddig sajtoltam mosolyt,
s sejtettem a könnyeket…
Gyere nézd velem,
s ne félj, ha megihletett!
Kép 1.
Ülök a padon,
Smaragd fényű fákat,
Csillogó szemű lányokat bámulva,
Felismerem, ámulok….
Drága játékok nélkül,
önmaguktól boldogok…
Kép 2.
Felszabadultan, nem törődve
az idő percmutató mánusával,
sem az utcazajtól zakatoló,
#csaknekemnemsikerülhetsoha,
időtlen gondolat magányával.
Szaladnak szembe a szökőkútból
ütemesen feltörő vízsugárral,
magukat feledve, sikongatnak közben.
Mosolygok és odaszólok:
– Csak óvatosan! Le ne essetek!
Kép 3.
Látom magam, a padon,
a játszótér közepén, ülök…
Miközben fényképezem a lányokat,
rám ragad, hozzám tapad, átveszem:
az időkorlát és kötöttségek nélküli,
teletorokból ordító,
szépen tetsző, mégis szelíd,
igaz gyermeki szabadságukat.
Mintha pillangók repkednének,
a tágas bevehetetlen hófehér téren.
Nem csak az arcomra ültetem
ezt a megigéző felismerő mosolyt,
hanem úgy árad, belőlem fakad…
Hisz eddig is ott volt.
Elővenni csak egy pillanat,
égkék pillangók szárnyait nyitja,
a szemem csillogásában rejtegetett kulcs,
fordul a zár, nyílik a rozsdás lakat.
Rájuk csuktam, a türkiz hullámokból,
előtűnő smaragdfák árnyékában ülő,
felismeréstől ragyogó arcomat.
És a kislányok felszabadultan boldogok…
Attól hogy ruhájukra pihen egy-egy
borzongatóan hideg vízcsepp.
S repkednek, mint pillangók,
vizesek, de szabadok.
Féltem őket néhanap.
Most, nem baj, megszárítja,
nyár van, és süt a nap…
Kép 4.
Ez a rész üres.
Szürke és még nem színes.
Nincs szükség hozzá semmire, .
csak, hogy vessz el velem, a jövőbe,
a csillámos álomszerű semmibe!
Töltsük ki együtt a hiányzó kép helyét,
s majd az egész albumot!
A gyerekeink, mi és a világ!
Az élet szép, és most van.
A pillanatban, ahogy ülök a padon mosolyogva, és ők felszabadultan játszanak,
boldogok,
ilyenkor én is az vagyok….
Utókép – hang-szavak
Élvezd!
Az élet most van!
Ez most az.
Az élet.
Ez a pillanat.
Te éled?
Írta: Pászka Emőke
Kiemelt kép: pixabay
