A férfi szivarra gyújtott, mint minden este. Rendszerint a túlfeszített munka vagy a zsibbasztó edzés órái után kiült az erkélyre, hogy egy szivarral búcsúztassa a napot. Ilyenkor egy órára megáll számára az idő. Ez az este azonban más volt, mint napok óta bármelyik. Nyugalmat érzett.
A férfi hosszan nézte a kéken gomolygó füstöt, amely áttetsző felhőként indult el a csillagok felé. A nőre gondolt, a szerelemre, amelyet egyszer már elveszített, azt gondolta, örökre.
A Nő egy napon kilépett a Férfi lakásának ajtaján, és magával vitte mindazt, amely valaha is emlékeztetett a jelenlétére. Eltűntek az illatok, a tárgyak és az elhullajtott hajszálak is. A Férfi egy napon ráébredt, hogy a Nő teljesen eltűnt az életéből.
A Férfi még sohasem érzett ilyen ürességet, mint akkor. Visszagondolt fiatalkori önmagára, ahogy a fiatalkorú bandák erőszakos életének fogságában sem ijedt meg egy percre sem. Most azonban félt. A Nő hiány döbbenetes erővel nyomta a földhöz.
Szinte bénultan írta meg utolsó üzenetét: szeretlek. Majd a telefont a sarokba dobva kitöltötte italát, hogy pár percre feledést nyerje. Tudta, életében először veszített el valami nagyon fontosat. A Férfi többször is szembenézett már a veszteség fájdalmával, ahonnan jött, naponta veszítettek el az emberek fontos dolgokat. A Nő elvesztése azonban fájó sebet ejtett rajta, egy soha be nem hegedő sebet, egy lyukat a szíve közepén.
A férfi hosszan nézte a kéken gomolygó füstöt, amely áttetsző felhőként indult el a csillagok felé. A nőre gondolt, arra a szőkésbarna hajra, amely ott álmodott a párnájára dőlve. Kitakart hófehér válla ott világított a sötétben, nehéz szuszogását egészen az erkélyig hozta egy kíváncsi szellő. A Férfi tudta, mostantól minden reggel ugyanarra a gyönyörű mosolyra ébredhet, amelyet oly nagyon szeret.
A Férfi figyelte a bodros szivarfüstöt, amely mindig az ég felé igyekezett, de talán ezen az éjszakán eljuthat a csillagokig. A nőre gondolt, az illatra, az érzésre, lelkének ikerlángjára. Majd halkan visszalépett az ágyhoz, betakarta alvó kedvesét, hófehér vállát megcsókolva pedig visszabúj mellé az ágyba. Alkut kötött a Sorssal, de boldog volt az alkuval.
Folytatása következik…
Írta: Bimbó Lajos
Kiemelt kép: iStock
