Félsz.
Félsz meghozni azt a döntést, mely évtizedeken át rágta a lelked és a szíved.
Tudod, hogy ettől az érzéstől nem szabadulhatsz, de elnyomod magadban.
Hosszú évekig szenvedsz.
Hol jobb, hol rosszabb.
De mindig visszatér.
Nem enged.
Hozzá vagy láncolva.
Az övé vagy.
Tehetsz bármit, ez a kötelek feloldozhatatlan.
Hiába vagy ellene, hiába próbálod, ez a billog örökre rajtad marad.
Olykor éget és üvöltenél a fájdalomtól,
Olykor észre sem veszed.
Amíg nem jön szembe veled az üresség, mi benned lakozik.
Nélküle.
A végzeted. A karmád.
Az átkod?
Nem tudsz előle menekülni,
Mégis mindig próbálkozol.
Majd, mikor nem bírod tovább szíved fájdalmat,
És érzed, hogy már nincs hova törnie.
Megfordulsz, majd megkéred, gyógyítsa meg sebeid, melyek nélküle nem forrnak össze.
Elhomályosul a képe, valaki van mögötte, s nem engedi közelebb.
Egyre messzebb húzza egy láthatatlan kéz, egy láthatatlan gonosz erő.
Te nyúlsz felé, de nem éred el, egyre csak távolodik.
És akkor már tudod, hogy
Késő.
Elkéstél.
Írta: Holdosi Dóra
Kiemelt kép:
