Holdosi Dóra

Holdosi Dóra: Déjá vu

Az idő és a tér birodalmában egy suttogó múzsát hallok, Egy költő, akit az elmúlt pillanatok visszhangja gyötör, ó, milyen tiszta. Deja vu, egy misztikus tánc, amely a lelkemben pörög, Emlékek kárpitja, egy mese, amit ki kell bontanom. A…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Hófehér

Vendégszerkesztő

Tiszta voltál, de beszennyeztek. Beszennyezett a mögötted megbújó betegség és a gonoszság. Fehér voltál, mint a szűz hó, de bemocskoltak. Rád léptek, mert csak rajtad keresztül juthattak el a célhoz. A célhoz, melyet szét akarnak marcangolni, be akarnak kebelezni. A…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Eső mossa

Vendégszerkesztő

Az eső összemossa könnyeim az arcomon. Nem tudja senki, hogy sírok, elhiszik, amit látnak. Esik és nem védem magam semmivel. Engedem, hadd zúduljon rám a víz és takarja el a bánatom. Majd mikor kisüt a nap, nem tudom elrejteni…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Fájdalom

Vendégszerkesztő

Görnyedsz a kopott füzeted felett és hallgatod az eső kopogtatását az ablakpárkányon. Csak egy olvasólámpa ég, mely megvilágítja a még üres lapokat. Írnod kell, mert úgy érzed, hogy a fájdalom szétszakít. Nincs más megoldás, mint írni, írni, írni! Az egyetlen…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Álarc

Vendégszerkesztő

Nézem a tükröt, melyből visszanéz rám egy homályos arc. Ma melyik legyen? – teszem fel a szokásos kérdést A falra nézek, ahol sorakoznak álarcaim. Mosolyog, sír, mérges, elkeseredett, boldog, kíméletlen, harcos… Megszámlálhatatlan maszk közül választhatok. Ma melyik legyen? Hogy érzed magad?…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Rím-szenvedés

Vendégszerkesztő

Óramű pontossággal felkelek, minden eresztékemben remegek. Állva nyújtózkodom, és remélem, hogy elengedem éjjeli képzelet szüleményem. Félek, ha a tükörbe belenézek, egy pillanat alatt elenyészek. A tükörből bámul egy idegen, s visszanéz rám ridegen. Suttogva beszél hozzám, ha tehetném, rögtön elátkoznám.…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Elkéstél

Vendégszerkesztő

Félsz. Félsz meghozni azt a döntést, mely évtizedeken át rágta a lelked és a szíved. Tudod, hogy ettől az érzéstől nem szabadulhatsz, de elnyomod magadban. Hosszú évekig szenvedsz. Hol jobb, hol rosszabb. De mindig visszatér. Nem enged. Hozzá vagy láncolva.…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Emlékfiók

Vendégszerkesztő

Sok fiókom van. Mindegyikben más-más emlékeket őrzök. Elkülönítem a szomorú és boldog érzéseket. Nem számoltam meg melyikből van több. A fekete a szomorú és a piros a boldog. Ránézésre a piros több, de nehéz megállapítani. Van négy, ami más, mint…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Nagyapának

Vendégszerkesztő

Arielnek hívott. Mikor meghallottam e csengő becenevet, szaladtam a dolgozószobájába. Abba a szobába, ahol az a bizonyos íróasztal volt. Az a bizonyos, ahol születtek a verseid, melyek a szívemhez a legközelebb állnak. Magad készítetted az asztalt és hozzá a széket.…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Lepke

Vendégszerkesztő

Sok-sok évvel ezelőtt egy pillangó szállt a kezemre. Ámulattal néztem szépségét. Tündöklő kékjének ragyogását. Szárnyának rebbenése együtt mozgott szívem dobbanásával. Fájdalmasan szép pillanat volt. Együtt ültünk a sziklán, a patak szélén. A jövőtől nem félvén. A jövőtől, mely számukra nem…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Büszke harc

Vendégszerkesztő

Álmomban egy kertben jártam, Ahol a fű fekete, az ég piros volt. Nem Alice Csodaországába csöppentem. Hanem a kirekesztettek útjára. Félek, de monotonon menetelek az ösvényen, Érzem, lélegzik, szenved, értem kiált. Leguggolok, megtapintom a talajt, Átáramlik belém mások szívverése, s…

Vendégírások

Holdosi Dóra: Tinder

Vendégszerkesztő

Tinder. Az online társkeresők féreglyuka. Beszippant. Nem ereszt. Jobbra húzod, vársz. Ő is jobbra húz? Borzadva nézed, ahogy emberek önként és dalolva feltették magukat egy virtuális gyári szalagra. A húspiacra. Egy jobbra, egy balra. Alfától Omegáig megtalálható minden eltorzult emberi…