Nem tudom, mikor voltam utoljára nem fáradt.
Csöng a fülem, a telefonom hallgat.
A faliórán csak rángatózik a kismutató.
Véres a fogkrém a fogkefémen.
Véres volt a WC miután kijött.
Egy kanál hasára nyitom a mosogatót. Szétspriccel.
Hangosan káromkodom. A telefonom hallgat.
Hideg a fény a hűtőben.
Lenyalom a joghurtot a fóliáról.
Forró a zuhany a tarkómon. Mindenhol máshol fázom. A bőröm a ludas.
Puha a köntös.
A tenyerembe izzad a telefon. Hallgat.
Az erkély korlátján fehérlik a galambszar. Bárcsak esne a hó!
Befolyik a whiskey a nyelvem alá.
Befolyik újra.
Elalszom a kanapén mielőtt a futár meghozza az ebédet.
Megszólal a kaputelefon. Felébredek. A telefonom hallgat.
Fel kéne öltöznöm.
A futár vállán korpás az logózott ing.
Nem adok borravalót.
Azt hozta, amit rendeltem, nem azt, amit akartam.
A paradicsomos tészta úgy tekereg a tányéron, mint régen a konzervdobozba öntött giliszták apám horgász széke mellett. Akkor úgy képzeltem, ilyen lehet az agy, amikor valamire erősen gondol.
Tekereg a tészta, kavarog a gyomrom, csoszog az idő, rezeg a telefonom.
Kiráz a hideg.
Hallom.
Nem látom.
Biztos a szobában hagytam, a kanapén.
Ott hagytam a rohadt kanapén!
Felugrok, felborul a szék.
Párna, hamu, pokróc, borosdugó, zsebkendő, alsónadrág, távirányító, pisztácia, kárpit.
Nincs a kanapén!
Miért nem csöng? Én felhangosítottam! Esküszöm, még este! Ordítania kéne, hogy belereped az ablak, üvöltenie, hogy beleszakad a lélek.
Elhallgat.
Megtalálom, a konyhában, a tányér alatt. Gyűlölöm magam.
Egy kollegám keresett. Gyűlölöm a munkám.
Kicsöngetnek a szemközti iskolában. Az anyukák elnyomják a csikket a járdán mielőtt a vasalt kapukon kiömlik a zsivaj.
Bámulom a képem a telefon fekete üvegén.
Megmozdul. Felfénylik.
Incoming Call: ANYA
Felveszem.
Hallgat.
A háttérben sziréna szól, valaki köhög, egy hangszóró a hatszázkettest szólítja.
Anyám nem szól. Anyám hallgat.
Hallgatom, ahogy hallgat.
Valaki elveszi tőle a telefont és megkér, hogy tartsam, amíg anyám összeszedi magát.
Nem bírom tartani. Az ujjaimból nedvesen tekergő spagetti lesz. Lassan kicsúszik belőle a telefon és a giliszták közé esik.
Hallgat.
Nem hallgatom tovább.
A lépcsőház ajtaja kattan a hátam mögött.
Írta: Jakab Zsolt
Kiemelt kép: pixabay
