A 21. Század Kiadó egyik legújabb gyöngyszeméről hoztam ajánlót mára. Az Árulások a Kult Könyvek sorozatban jelent meg, ez az írónő második hazánkban kiadott könyve a Könyvkötő után. Az első magyarra lefordított regényét nagyon megszerettem, így nem volt kérdés, hogy a második kötetét is olvasni szeretném. És elárulom, egyáltalán nem bántam meg!
Bridget Collins a fantasztikus szerzők új generációját képviseli, a történetei egyedi atmoszférával rendelkeznek és mély emberi érzéseket dolgoznak fel. Mindig egy központi elem köré építi fel a mágikus világát, míg a Könyvkötő az emlékek becsomagolását és feledését, az Árulások a nagybetűs játékot és az ihletet állította a középpontjába.
Azelőtt úgy jött az ihlet, akár egy hullám, ledöntötte a lábáról; vagy mint egy cukorkából kirakott ösvény az erdőben; fáklyafény, amely mindig csak a soron következő lépést világítja meg.
Ennek a mágikusrealista történetnek van egy sajátos bája, és a hangulata rendkívül rejtélyes, már-már baljóslatú. Az elején azt hittem, misztikusabb lesz, tele mágiával és szellemekkel, de nem bántam, hogy végül kissé földhözragadtabb, valóságosabb történetet kaptam. Főszereplőnek egy kegyvesztett politikust kapunk, aki a fennálló merev rendszer és kirekesztő törvények ellen fogalmazott meg ellenérveket, új irányú tervezeteket, amit nem szívlelt a kormány, ezért megszabadult tőle. Száműzték egykori iskolájába, a nagy múlttal rendelkező, hegyekben megbúvó Montverre-be, ahová rég eltemetett, fájdalmas emlékek kötik. Nem hittem volna, hogy egy politikus valaha is kedvenc karakterréválhat számomra, de ez a meghasonlott, mégis elbűvölő karakter belopta magát a szívembe.
A Montverre bemászik a bőröm alá. Ez az elátkozott hely. Időnként magányosabb itt az ember, mint ha egyes egyedül maradt volna a földön.
Az Árulások négy különböző narrációt foglal magába, ebből kettő az egyik főszereplő, Léo Martin, egykori aranymedalista és montverre-i diák fiatalkori naplóját foglalja magába, illetve a történet jelenében történő megéléseit követi, amikor is kiebrudalják ígéretes miniszteri pozíciójából. A másik főszereplőnk a magister ludi, a játékot oktató iskola egyik tanára, akit titkon erőteljes érzések kötnek Leohoz. A negyedik nézőpont pedig a patkányé, akinek személyét sokáig nem tudtam hová tenni, de a történet végére az ő szerepe is tisztázódik, és elnyeri méltó helyét a cselekményben is.
A két főszereplő, Léo és a magister viszonya nagyon impulzív, tele titkokkal, hazugságokkal, árulásokkal, gyűlölettel és a szeretettel. Életük az örökös versengésről és színlelésről szól. Ellenségek és barátok, egymás elárulói, mégis társak a bajban. Mert nincs más lehetőségük, mert ők a legjobbak, mert kiegészítik egymást, és mindkettőjüknek nyernie kell, különben nem lehet teljes az életük. Ugyanaz az álmuk, ugyanaz élteti őket. Ez a felállás emlékeztetett az Éjszakai cirkuszra, amelyet szinten nagyon imádtam. Ebben a történetben két elhivatott, nagy reményű emberről van szó, akiknek az élete egy adott pontos kegyetlen hajtűkanyarral kisiklott és más irányba folytatódott. Ez azért is tetszett nekem, mert nem tizen-huszonévesek évődését olvashattam, mint a korábbi kötetben, hanem két harmincas, érett ember gyötrődéseit, romba dőlt álmait, megbánását, akik később új esélyt nyerhetnek az újrakezdésre, ha élnek vele. Erőteljes nosztalgiafaktor keveredik ebbe az iskolás évek és az ifjúkori szerelem iránt. Mindezt fűszerezték olyan aktuális témák, mint a szexuális identitás, a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdése, a mentális zavarok, az öngyilkosság, a zsenialitás, a vallási üldözés és a lassan diktatúrába forduló politikai hatalom kibontakozása.
Csupán egy kéz. De soha életemben nem éreztem még ennyire tudatosan azt, hogy csak a bőröm választ el a világegyetemtől.
Az Árulások egy gyönyörűen megkomponált, magába szippantó, egyedi hangulattal bíró történet, méltó folytatása az írónő életművének. Ajánlom azoknak, akik szeretik a szépirodalmi igényességgel megírt, történelmi és csipetnyi varázslattal meghintett regényeket, amelyben fontos szerepet kap a politika, a barátság és a szerelem is.
Többet a regényről:
