Elmulasztott hozzászólásod zavarában
Előhalásztam a paplanomból
Hét mázsát nyomó tiszta,
Purifikált levegőt.
Ülve apám előtt azt gondoltam, hogy
Egy földi gránátalmával
Igazán képes vagyok megbirkózni
Úgy egymagam is.
24 óra sem kellett ahhoz,
Hogy rájöjjek, milyen felemelő
Érzés ájuldozni.
És érzés menni az utcán
És téged keresni.
Megbizonyosodtam arról,
Hogy az évek ajándékul
Makacssággal áldoznak
A külsőleg beható
Négy kéz lábasoknak.
Pont olyan vagy a képzeletemben,
Mint az utolsó animáció,
Amit éneklő állatokról láttam.
Valós, ugyanis a madarak
Igencsak dalolásznak,
De mégis hasra tett kézzel
Nevetek valóságodon.
írta: Bartha Karola kiemelt kép: pexels.com
