Ez a könyv véletlenül került a kezembe, hónapokkal ezelőtt. Egy este ránéztem a könyvespolcra és megakadt a szemem az élénkpiros borítón. Kivettem a vékony kötetet a többi közül és elolvastam a leírását. Bevallom, kissé riasztónak tűnt a cseppet sem hétköznapi és könnyen emészthető történet, ugyanakkor kíváncsi is lettem, hogy mit rejthet ez az alig 200 oldalas könyv. Aztán amikor elkezdtem olvasni azon kaptam magam, hogy egyre jobban érdekel.
Kép: Pinterest
Jonghjét egy véres, halállal és nyers hússal teli álom kísérti, aminek hatására otthonából minden állati eredetű ételt kitakarít. Majdnem az egész hűtő tartalmát kidobja, és eltűnik az életükből az íz. Férje nehezen viseli a hirtelen változást, úgy véli a növényevés feldúlja házasságukat. Elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy felesége hirtelen cselekedeteit egyre abszurdabb események követik, mígnem teljesen elidegenednek egymástól. A szűkebb család is ellenzi a húsról való lemondást, ezért megpróbálják jobb belátásra bírni Jonghjét. Először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de képtelenek letéríteni a saját maga választott útról.
A történet nem a vegetarianizmusról szól. A húsról való lemondás csupán a kezdeti lépés Jonghje életében, ahhoz, hogy kilépjen riasztóan átlagos és unalmas életéből, ami bár tökéletesnek tűnhet, valójában üres. A nő fellázad sorsa ellen és keresi belső szabadságát. Megelégeli, hogy férjével csupán megszokásból van együtt, munkája monoton, semmi örömét nem leli benne és kapcsolatai felszínesek. A könyv társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántalmazások által mutatja be egy szabadulni vágyó nő életét.
Nyomasztó olvasmány, szinte végig összeszorul az ember gyomra olvasás közben. Nem feltétlenül a naturalista képábrázolástól, hanem a magunkban megfogalmazott kérdésektől: hogy hányszor gondolunk arra, hogy elegünk van a monoton hétköznapokból. Alig várjuk munka után hazamehessünk és végre azt csináljuk amit valójában szeretnénk. Hogy vajon mikor jön el az életünkben az a pont, mikor betelik a pohár? Mikor borulunk ki, mikor törünk össze, mikor nem bírjuk már tovább? És ha eljön ez a pont, ki fog mellénk állni és felsegíteni a padlóról? Számíthatunk egyáltalán bárkire, vagy nekünk is csak felszínes kapcsolataink vannak? Hányszor kötünk félelemből kompromisszumot, és hányszor mondunk le saját magunkról, a valódi vágyainkról csupán azért, hogy megfeleljünk a társadalom által előírt szabályoknak?
Kép: tizkicsikonyv
A könyvet azok számára ajánlom, akik készek szembenézni ezekkel a kérdésekkel, nem félnek feltárni legbelsőbb vágyaikat, szeretik a gondolati regényeket, és szívesen elmerülnének az önismeretbe. Egy igazán rövid terjedelmű regényről van szó. Az írónő nem húzza az időt hosszú leírásokkal. Minden mondata fontos, fájdalmas és elgondolkodtató az olvasó számára.
Számomra ez egy különleges olvasmány volt, ami a folytonos nyomasztó érzés mellett lenyűgöző és magával ragadó. Az írónő jól érzékelteti a történet súlyosságát, mégis metaforáival egy szép képet tár elénk, hogy ami hátborzongatónak tűnhet, furcsa mód, szépnek látszódjon.
Kiemelt kép: saját
