Gulyás Péter első, Aranymosás-pályázat nyertes könyve öt éve jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a Hard selection – Sötét örvény sorozatban, amely jól fémjelzi a regény sötét hangulatát és mély mondanivalóját. A végtelen térségek örök hallgatása egy filozofikus hangvételű pszicho-thriller, és azok közül is a jobbik fajta – legalábbis az én véleményem szerint.
Egy középiskolai filozófia tanár áll a középpontban, ő a mesélőnk is egyes szám első személyben, amely erőteljesen meghatározza a történtek menetét és az információk adagolását. Ő a megbízhatatlan narrátor prototípusa. Empatizálunk vele, sajnáljuk, de sosem lehetünk biztosak abban, hogy igazat olvasunk. Csak egy nézőpontból látjuk az eseményeket, és ez a nézőpont rendkívül szubjektív és instabil.
Hamar elolvastam a könyvet, összesen három nap leforgása alatt. Intellektuális és elgondolkodtató a szöveg, miközben minden fejezetben újabb talány vagy meghökkentő fordulat várja az olvasót. Igaz, pár hónap múlva talán aktuálisabb olvasmány lett volna, mert a történések nyár elején zajlanak, de engem így is beszippantott. A hangulat tökéletesen visszaadta azt, ahogyan én is megéltem ezt az időszakot. Az érettségi és bankett az én életemben is összefűződött a veszteségélményekkel, a gyásszal és a lemondással, így a történet eleje úgy éreztem, nekem szól. Emellett azért is közel került a szívemhez, mert magyar karakterekkel, budapesti helyszínekkel dolgozott az író, sok helyet ismertem, ami szintén többletjelentéssel ruházta fel számomra ezt az olvasmányt.
A kozmosznak nincs értelme, mi azonban a lehető legerőszakosabban próbáljuk jelentéssel teli beszédre bírni az univerzumot. És ebből következnek játékaink.
Ebből következnek a mindennapok keretéül szolgáló élethazugságaink.
A kezdő momentum, hogy a tanár úr kedvenc tanítványa meghalt rendkívül fiatalon, rendkívül igazságtalan módon, és ha ez nem lenne elég sokkoló, egy másik érettségizője is öngyilkossággal fenyegetőzik. Főszereplőnk ámokfutásba kezd, hogy megmentse a tanítványát, miközben egyre őrültebb és megrázóbb események derülnek ki nemcsak a kamaszlányokról, hanem a tanári karról és legfőképp a főszereplőnkről. Sosem tudhatjuk, ki mond igazat és mi a valós, miközben olyan témák kerülnek terítékre, mint patológiás gyászreakció, nemi erőszak, pedofília, gyilkosság és kannibalizmus.
És hogy mindez miért történik?
Nem az a bajom, hogy előrefelé kell élnem, miközben csak utólag nyerhet értelmet bármi, hanem az, hogy utólag valóban értelmet nyer minden. Kényszerítettem magam, hogy emlékezzem, mert nem akartam, hogy az emlékezet kényszere eltemessen.
Az kap választ erre a kérdésre, aki nagyon, de nagyon figyel. Olvastam korábbi véleményeket, amelyek szerint több megfejtés létezik és mindenki maga dönti el, mit jelentenek az utolsó sorok. Szerintem ez nincs így. A regényben rengeteg bújtatott célzás és utalás található, és ha nem is rögtön, de pár óra merengés után össze tudtam tenni magamban a teljes képet. Ám az igazság felismeréséhez, ahogy főszereplőnk esetében is, el kell hagynunk minden önámítást és reményt. A kőkemény igazság megrázó. Erről szól az egész történet. Ehhez a ráeszméléshez biztos hozzásegített az is, hogy mindig is szerettem a filozófiát, bár csak egy-két évig tanulhattam, viszont a pszichológiát hivatásosként űzöm, így sok ismerős jelenséget és sok számomra érdekes felütést vonultatott fel a szöveg.
Ha nekiálltam volna kiemelni azokat a sorokat, megjegyzéseket, amik megfogtak, minden oldalon lett volna egy “post it”, így már az elején felhagytam vele. Számomra ez az egész könyv olyan gondolatok és kérdések sorozata, amelyek megfogtak, és amelyek már az én fejemben is megfordultak párszor.
Nem az számít, hogy igaz-e a történet, csak az, hogy hogyan hat azokra, akiknek elmondjuk.
Összességében ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, akik szeretik a lélektani, elgondolkodtató regényeket, akik szembe mernek nézni a valósággal, akiknek van gyomruk ahhoz, hogy olyan tabu-témákról olvassanak, amelyeket csak kevesen fogalmaznak meg. A végtelen térségek örök hallgatását áthatja a gyász, az elmúlás fájdalma, a szégyenkezés, az izgalom, az őrület és valami bizarr szexuális feszültség. Igazi bölcsész-csemege. Nagyon élveztem minden sorát és csak azon csodálkozom, hogy eddig miért nem kerítettem sort rá az elmúlt években. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Ha tetszett az ajánló, az íróról és a könyvéről itt tudhattok meg többet:
