Urbánszki László nem első alkalommal szerepel a Lendület Magazin oldalán, nyáron Vérszerződés című regényéről olvashattatok, valamint készült a szerzővel egy interjú is. Bár a Vérszerződés is idei termés, viszont A nyughatatlan még frissebb nála is. Pár hete kaptam kézhez egyenesen megjelenést követően. Az író ezzel a regényéről új vizekre tévedt, de nem véletlenül, a fiatalabb olvasótáborhoz szól, a főszereplője is egy tizenhárom éves legényke. A másik újdonság, hogy a megszokott történelmi regényekkel szemben ez a történet ugyan Magyarországon játszódik és tetten érhetőek benne a ősmagyar vonatkozások, tulajdonképpen egy posztapokaliptikus fantasy-val állunk szemben. Az nyughatatlan Urbánszki első regénye, amely a Főnix Nova, az az a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg.
Bengedúz – igen, jól olvastátok, nem Bendegúz -, a jövő zord világában él, ahol már csak kevés város maradt éppen és az emberek törzsekbe verődve élnek a magyar pusztákon. A fiú bátyja, Nimród társaságában legelteti a birkákat és átkozottul unja már az életét és a folyamatos próbatételeket. Világot akar látni, ezért amikor próbatételre küldik a pusztába, ő úgy dönt, búcsút int keménykezű családjának és a kemény munkának, és Budára megy szerencsét próbálni. Amekkora lelkesedéssel és bátran vágott bele az kalandba, napokkal később kénytelen-keletlen rá kell jönnie, hogy egyedül túlélni egy olyan világban, ahol mindenki más is a túlélésért küzd, nem is annyira szórakoztató, és a nehézségek Budára érvén csak fokozódnak, amikor egy boszorgány fondorlatos tervébe keveredik.
Bár a célközönség inkább a fiatalabb korosztály, felnőttek is élvezettel olvashatják a sorokat. Sőt, egyes részletek és szövegek talán egy serdülő számára még feltörést is okozhatnak, de a lábjegyzetek mindig segítségül sietnek. Az esemény pergő, akcióból akcióba ugrunk, így a cirka kétszáz oldal alatt úgy érzi az olvasó, mintha legalább kétszer annyit olvasott volna. A világ egy fantasy világba oltott ősmagyar kalandregény, amelyben számos varázsos és új emberi faj létezik, akik színesebbé teszi országunk jövőbeli társadalmát.
Nekem örökös kedvencem, az Urbánszki által gyakran szerepeltetett állatkarakter volt, ezúttal egy kis vadászgörény lett főhősünk szorgalmas és bőbeszédű társa, aki Bengedúz minden csetléséhez-botlásához hozzáfűzte a saját velős véleményét gyakran alkalmazva a “jajkutya” és az “ölj, ölj, ölj!” kifejezéseket. És persze ő általa tudtam meg, hogy a görények nem büdösek, hanem csak büdik, mégpedig illatosan.
Egy fordulatos, kalandokban gazdag ifjúsági történetet kapunk, amelyen kamasz és felnőtt egyaránt jól szórakozhat. Nem hiányoznak belőle a tipikus Urbánszki elemek, az ízes nyelv, a humoros megjegyzések, az ősmagyar hangulatvilág és a cuki állatszereplő. Aki szereti az író regényeit, ebben sem fog csalódni.
Ha tetszett az ajánló, a könyvet itt szerezheted be:
Minket pedig ezen a linken támogathatsz
