“Az lehetsz, aki lenni akarsz. Nincs lehetetlen. Feszegesd a határaid!” Gyakran halljuk ezeket a motivációs mondatokat. Helyes így gondolkodni? Szükséges mindent kipróbálni, csak azért, mert egyszer élünk? Megéri gyakran életveszélyes kihívásokban részt venni?
“A jövőben mindenki híres lesz egy negyed órára.” – Jövendölte meg Andy Warhol. Szavai igazzá lényegültek, azonban bőven vannak, akik tizenöt percnél sokkal többre vágynak. Ezért igen sokszor akár saját testi épségüket teszik kockára, mert a kihívások korát éljük. A jeges vödör még az enyhébb kategóriába tartozott, viszont a fahéjevés már távol áll a vicctől. A legveszélyeztetebbek ezekben az általában online zajló “Mered vagy nem mered?” játékokban a tinédzserek, akiket a megfelelési kényszer és a csoporthoz tartozás igénye ösztönöz őrült tettekre. A szűrőprogram bekapcsolása a számítógépen itt már kevés, hiszen amit otthon a gyermeknek tilos megnéznie, keres és talál is olyan helyet, ahol lehetséges. Nekünk felnőtteknek/szülőknek a felelősségünk, hogy egy szórakozásnak szánt cselekménynek a tragikus végkimenetelét elkerüljük. Hogyan? Persze kizárt mindig a gyerek mellett ülni, viszont néha érdemes időt szakítani egy – egy beszélgetésre, ami a “Hogy vagy? – Jól.” sablonnál tartalmasabb. Jobban járunk fiatalok és idősek egyaránt, ha olyan megmérettetéseket keresünk határaink feszegetésére, amelyek biztonságosak. Kezdhetjük egészen kicsi dolgokkal. Például: Egy hétig közelítsük meg iskolánkat/munkahelyünket gyalog. Vagy: Ugyanennyi ideig cseréljük le a kávét zöld teára. Ezután következzenek nagyobb dolgok: írni egy könyvet, lefutni a maratont, életmódot váltani. Találjuk meg a hozzánk illőt, és vágjunk bele! Megéri.
kép: Active
Nincs lehetetlen?! Ezzel vitatkoznék.
Mi, emberek gyakran elfeledkezünk törékenységünkről, hajlamosak vagyunk elpusztíthatatlannak érezni magunkat. Idevágó élethelyzet az orvos halogatása. A megelőzés helyett húzzuk a dolgot, bemegyünk betegen dolgozni, mintha legalábbis érmet osztanának érte. Utána pedig csodálkozunk rajta, hogy lassabban gyógyulnunk meg. Kerüljük inkább el a korlátaink ilyenfajta feszegetését.
Létezik elérhetetlen. Ugyan a mai világban úton-útfélen azt súlykolják belénk, valamennyiünknek értenie kell a legtöbb dologhoz, ez megvalósíthatatlan. Egy ideig az ember tűr, igyekszik megfelelni az elvárásoknak, de aztán összeomlik, legrosszabb esetben meggyűlöli az imádott hivatását.
Szóval érdemes lenne felismerni és elfogadni, nem vagyunk valamennyien mindenre képesek. Továbbá megoldást találni például arra, hogy három ember munkáját NE egy végezze. Miért? A válasz kézenfekvő: A rosszul működő renszerek egyszer összeomlanak. Bár néha hasznos a nulláról újra felépíteni valamit, de csak akkor, ha másodszor az alapja biztosra sikerül.
Feszegesd a korlátaidat. Megfigyeléseim szerint online térben bátrabbak vagyunk. Valószínűleg azért, mert van limit. Micsoda paradoxon, igaz? A virtuális világ eszközei elvileg közelebb hoznak bennünket egymáshoz, megkönnyítik a kommunikációt. Mégis a távolságok áthidalásának csak az illúzióját kapjuk meg, ezért egyre beszűkültebbé, személytelenebbé alakul az életünk. Jó példa erre a társkeresés: “Már nem beszélhetünk a személyes találkozás varázsáról. Ha tetszeni akarok valakinek, már nem megyek el új göncöt vennni. Nem csináltatok új frizurát, hanem frissítem a profilomat.” – hangzik el a Nem kellesz eléggé című filmben. A félreértések elkerülése végett: Addig oké, hogy két ember a neten kezd el ismerkedni. A probléma az, ha ott is maradnak. Szükség van a személyes kontaktra, ami egy újabb remek módszer a választóvonalaink egészséges feszegetésére.
kép: napidoktor
Próbáljunk ki mindent, mert csak egyszer élünk? Persze jómagam is azt vallom, inkább élményeket gyűjtsünk, mint tárgyakat, azért vannak kivételek, amiket jobb kihagyni a bakancslistából. Ilyen például a kemény drogok használata, vagy a gyógyszerek alkohollal való bevétele. Ezek helyett inkább utazzunk sokat, próbáljunk ki új ételeket, ismerkedjünk. Vannak – e még határaink? Úgy gondolom, csak jól járunk, ha húzunk néhányat. Ehhez egyetlen képességet szükséges elsajátítanunk: A NEMET MONDÁS MŰVÉSZETÉT. Miért fontos ez? Amennyiben a válaszunk mindig mindenren igen, és bárkinek bármikor rendelkezésére állunk, hamar kimerülhetnek az energiaraktáraink. Érdemes megfogadni Susan Forward tanácsát:
“Mindannyiunknak meg kell találnunk az egyensúlyt az önmagunkról való gondoskodás, és a mások érzéseivel való törődés között.”
Húzzunk válaszfalakat, de legyünk képesek a komfortzónánkból való kilépésre is. Amikor ezt a harmónikus állapotot sikerül elérnünk, közelebb kerülünk a hosszú, boldog és teljes élethez. Legyen ez a következő kihívás, amit teljesítünk.
Sok sikert Mindenkinek!
kép: pexels
Kiemelt kép: nodis.io
