árnyék/ vak/ újszülött/ nap/ neked/ grillsütő És újra gondolod, és újra gondolom. És már nem is árnyékod mi követ, hanem az a pár száz ember. Mert virtuál aktuálod, nap nap után rám tukmálod, elborít a sztori kollázs. És nem,…
Napok jönnek és úgy telnek az évek, nem is értem néha, hogyan mit mesélnek jelenről, jövőről, múltról, bár nem kérem, mondják éjszakánként, rólad is regélnek, álmomban, ha látlak szívem átkarolod, még hiányzik nagyon, meleg bársony hangod, „Encsikém” így mondtad, „édes…
Elmulasztott hozzászólásod zavarában Előhalásztam a paplanomból Hét mázsát nyomó tiszta, Purifikált levegőt. Ülve apám előtt azt gondoltam, hogy Egy földi gránátalmával Igazán képes vagyok megbirkózni Úgy egymagam is. 24 óra sem kellett ahhoz, Hogy rájöjjek, milyen felemelő Érzés ájuldozni. És…
Kapaszkodnék-nem tudok. Szélviharban galambok módjára marjuk egymás szárnyait. Az első viharok jele, hogy napszívta párnáinkra pocsolyák költöznek. Reméljük, hogy a tavalyinál akár egy percig is tovább tart ez a szeptemberi langy meleg de erőszakkal marasztalt madarak emléke fekszik a szívünkre,…
Zavarba hozható, zavartalan s osztható. Beférkőztél a blúzom alá, mint ahogy a csiga levelét falná. Bal kezem vérkeringése egyre vadabb lesz idénre s az a vándor elme mintha csak vádolni lenne. Januári mágjámat várom, hogy végre olyan legyen a párom,…
Sötét árnyak zuhatagában téptem fel mellkasom… Husángszerű nyomásban őrülten ingáztam Benned. Finom kis ujjbegyeim simogatják halántékom. Zavartságom kiültet… az asztal sarkára. Sűrű csókok láza kihűlt. Érintések háza összeesett. Aztán csak zuhog. Bömböl, mint gyermek anyja nélkül… A magány környékez meg…
A naplementés ötletek mérgesen alszanak a dróthuzalok felett. Magadra engeded a vizet, a kávét, a füstöt, a mérget; magadra engedsz embereket, azt sem tudod miért. Csak látod futni az áramot- és ha lecsukod a szemed, színes geometriai alakzatokat látsz. Pár…
Nem könnyű dolog leírni azt, amit az ember érez, főleg ennyi megpróbáltatás után amin keresztül ment. Egy valamit ezek alatt megtanul: túlélni, elfogadni és normális kereteken belül harcolni. Ezek nagyon erős dolgok, amik innentől kezdve az életünk részévé válnak. Általa…
Igazából én már nem tudom a nevem. És nem várom el tőled sem, hogy emlékezz rá. Hideg a kezünk: egy kocsma foszladozó, alkoholszínű falai közt ücsörgünk, egy emlékben. Ha hirtelen felállok a székről, még megnézhetem magunkat, ahogy ott ülünk, egymással…
Ezüst szálakat szőttek az éjbe a fényszórók, amikor a kislány, szerencséjére hófehér ruhában kifutott az úttestre. Édesanyja még csak sikoltani sem ért rá, máris fékcsikorgást hallott. A kislánynak az ijedtségen kívül semmi baja nem esett. A sofőr kicsit megdorgálta az…
December minden évben az összegzés és a visszatekintés időszaka. Ennek szellemében zajlott beszélgetésem. Interjúalanyom Egri László költő és író volt, aki készségesen válaszolt kérdéseimre. EGRI LÁSZLÓ: Költő, író, tanár. Nyírbátorban született 1988-ban, gyermekkorát a városhoz közeli településen, Pócspetriben töltötte. Tizenéves…
A cigid buszmegállóban töltöd a mobilod a sarkon, a kocsmában Mindig úton, indulásban Az idő megállt, vigyázd a szempárt, vigyázd ki vigyáz rád kölykök vagyunk belül mind elcseszettek sebzettek, játékosak, veszettek töltsd a cigid, játszd a halált, de vigyázd, ki…